A csend hangja

A gyermek tündéri volt.Szabályosan imádta az apja.Mondani is szokták,hogy az a férfi,
akinek nem született lánya,nem is tudja,milyen az igazi szerelem.Kicsi korában sokszor az
ölébe kapta,körbetáncolta vele a szobát,feldobta és elkapta,miközben a gyermek gurgulázva
kacagott.Ő pedig ezalatt egyre azt ismételgette:-Szeretlek,kicsi lány !
Ezt mondogatta neki akkor is,miután nagyobbacska lett.-Szeretlek kicsi lány!-Nem vagyok már 
kicsi!-duzzogott a hajadon,de apja nevetve legyintett:-Nekem örökre az maradsz,kicsi lány.Aztán 
a lány felnőtt,és kirepült a családi fészekből.Elment,tanult,megismerte a világot.Egy hang azonban
vele volt:szeretlek,kicsi lány.

Önmagát és apját is lassan más szemmel kezdte nézni.Megérett és elfogadott sok mindent.
Azt a férfit látta maga előtt,aki amellett,hogy felnevelte őt,arra is képes volt,hogy kifejezze
az érzéseit.Egy alkalommal rádöbbent,hogy apja már nem az a lendületes,életerős férfi,aki min-
díg tele volt tervekkel.Haja meggyérült és szürke lett,szeme sarkára ráncokat ragasztott az idő. 
Egy nap már egyáltalán nem kicsi lány lakásán megcsörrent a telefon.Apja miatt hívták,akit bale-
set ért.Agyvérzés-közölte egy ismeretlen hang.

Nem tudja szavakba önteni gondolatait,talán a hozzá intézett mondatokat sem mindíg érti.
Többé nem mosolyog,nem nevet,nem sétál,nem ölel,nem táncol,és nem mondja a kislánynak,aki
már nem is kislány,hogy szereti.A lány meglátogatta apját.Az ránézett,és beszélni próbált.
De nem tudott.Leült apja ágya szélére.Mindkettejük szeméből patakzott a könny,ahogy átölelte
apja ernyedt vállát.Fejét a férfi mellkasára hajtotta,és gondolataiban peregni kezdett gyerekkora 
filmje,az emlékek végtelen szalagja.

Fájdalom hasított belé,amikor tudatosult benne,hogy többé nem hallhatja azokat a dédelgető
szavakat.

Ekkor megütötte fülét egy hang:a férfi szívdobbanása.................  és megtörtént a csoda.
Újra hallotta amire vágyott.A szívverés pótolta a szavakat:szeretlek,szeretlek,szeretlek
kicsi lány,kicsi lány,kicsi lány!És akkor megvigasztalódott...