Úrnapja

Úrnapja (több más nyelven Corpus Christi Mysticum ) Jézus Krisztus szent Testének és Vérének, az Oltáriszentségnek ünnepe. Habár Jézus az utolsó vacsorán hagyta testét és vérét eledelül, és ezt Nagycsütörtökön, és minden szentmisén megünnepeljük, az egyház fontosnak tartotta külön ünnepet rendelni is ennek a hittitoknak, hogy kifejezze az Oltáriszentségbe vetett hitét és ragaszkodását. Ezzel mintegy ünnepélyesen is megvallja a világ elott, hogy Krisztus mennybemenetele után velünk van, nem szünteti meg jelenlétét, közöttünk maradt az Oltáriszentségben, a szentségi Kenyérben és Borban,- most már, mint lelkünk tápláléka. Ha pedig Krisztus Valóságos Testérol van szó, akkor kijár neki a hódolat és az imádás. Ezért tartja nagy becsben az egyház az oltáriszentséget, és a Szentségi Jézus ezért féltve orzött kincsünk. A századok folyamán misztikusok látomásai, teológusok könyvtárnyi muvei, litániák és ájtatosságok, muvészeti ágak és civil kezdeményezések mélyítették el a hívekben az Oltáriszentség szeretetét és tiszteletét. A hét szentség egyike, az Eukarisztia az egész egyház hitletémenyének egyik alapveto igazsága, hiszen maga Krisztus Urunk szándéka ez az utolsó vacsorán: „Ezt cselekedjétek, az én emlékezetemre!”. Másrészt a kenyér jelentése is felértékelodik: a kenyér, nemcsak tárgy, személytelen „betevo falat”, hanem élteto, életet adó. Sot Krisztus teste, a Szentostyában örök életet adó lelki kenyér lesz. Az Ige testté lett- ez bibliai kijelentés ma az Oltáriszentségre irányítja figyelmünket. Szüntelenül eszünkbe vési Krisztus keresztáldozatát, hiszen testét és vérét adta értünk, de táplálékként is,- hogy életünk legyen. Táplálék és isteni jelenlét, misztikus vérátömlesztés és imádásunk célja. Ha Krisztus testét és vérét esszük és isszuk, magával Istennel kerülünk kapcsolatba. Ez Isten és az ember között létrejött legkifejezobb „nonverbális kommunikáció”. Az eukarisztikus kenyérben, az élo Isten adja nekünk önmagát, hogy érzékeinken keresztül is megtapasztaljuk jelenlétét, velünk-létét.